A lányt, akivel az interjút készítettük, Harmat Gabriellának hívják, joghallgató, ezzel párhuzamosan két munkahelyen is dolgozik. Korábban számos kari szervezet munkáját segítettet Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, ezek közül az ELSA volt a legjelentősebb, de néhány programban a Fiatal Értelmiségi Klub munkájában is segítséget nyújtott. Nagyon kedves, pozitív személyiség, mindenkivel szemben nagyon kedvesen viselkedik, senkihez sem áll hozzá negatívan, és mindenkihez van néhány pozitív szava, mindemellett nagyon jó motivátor, és a kommunikációs képességei is kiválóak.

Komoly tevékenységei közül azonban kiemelkedik az, amit az önkéntesség népszerűsítésében tett. Egyik egyetemi oktató, név szerint a Szociális és Családjogi Csoport vezetője indított az egyetemen belül egy csoportot „Diákok a gyermekekért” címen, amely program keretein belül hallgatók szociálisan, illetőleg egészségügyi szempontból hátrányos helyzetű gyerekek mellett dolgozhatnak önkéntesként. Ezt természetesen egy hosszabb előkészítő munka előzte meg, a hallgatók pedig heti rendszerességgel gyűltek össze, hogy a felmerülő kérdésekre, problémákra közösen keressenek választ.

Ami Gabriella szerepét illeti, hogy nagyon sok személyt győzött meg arról, hogy ebben a programban részt vegyen. Ezeket az ismerőseit, illetőleg általa alkalmasnak vélt személyeket egy csoportba gyűjtötte, és már a szeminárium megindítását megelőző félévben is végeztek önkéntes munkát a Pécsi Gyermekotthonban. Gabinak szívügye volt ez a tevékenység, mindenkinek segített, aki segítségre szorult, miközben ezzel párhuzamosan ő maga is végzett önkéntes munkát. Amikor pedig már 3 csoportban (Pécsi Gyermekotthon, Mosolygó Kórház Alapítvány, Életminőség-Fejlesztő Szolgáltatások Intézménye) dolgoztak az önkéntesek, legalább látogatást szintjén mindhárom helyszínt megtekintette és meghallgatta a gyermekotthonon kívül tevékenykedő önkénteseket is. A feladat nehézségét csak fokozza, hogy aezen tevékenységek semmilyen kapcsolatban nem állnak a jogi munkával, szakmai tapasztalatszerzésre nem alkalmas, szakmai gyakorlatnak egyetemen belül nem fogadják el, így, aki ezt vállalja az tényleg lelkiismeretből, illetőleg élettapasztalat-szerzésből végzi ezt a munkát.
Tevékenysége központjában olyan intézmények állnak, amelyek a mai társadalomban háttérben szorultak. Szerencsére ma a gyerekek többsége nem szenved súlyos, gyógyíthatatlan betegségben, és a családjával, vagy legalábbis valamelyik családtagjával együtt él, nem szorul állami gondozásra. Emiatt azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy tudomást sem veszünk azokról, akik a szüleiket már gyermekkorukban elvesztették, vagy súlyos betegségben szenvednek, esetleg maradandó fogyatékossággal születtek. A társadalom, ha materiális értelemben nem is, de szociális szempontból kirekeszti ezeket a gyermekeket. Gabriella tevékenysége ezért tekinthető fontosnak. Azok, akik ebből az önkéntes tevékenységből kivették a részüket, elmondható, hogy egy életre megtanulták, hogy ilyen emberek is léteznek a világon, megtanulták elfogadni olyannak, amilyenek, megtanultak szót érteni velük, és tudtak nekik valamilyen szinten segítséget nyújtani. Ők valószínűleg soha többé nem feledkeznek meg arról, hogy milyen sanyarú sorsú gyermekek is élnek ebben a világban és van arra is esély, hogy a jövőben, akár önkéntesként, akár rendes 8 órás állás keretein belül, azon fognak dolgozni, hogy ezen gyermeke élete valamivel jobb legyen.

Természetesen nem csak az önkénteseknek hasznos ez a tevékenység. Főleg a gyermekotthonokban élők kapcsán jellemző a kirekesztés,a negatív kritika, leírják őket, hogy belőlük sosem lehet egy tisztes, jól szituált ember, mert olyan környezetben élnek, ahonnan semmi esély nincsen a felkapaszkodásra. Ez azonban nem igaz, pusztán a sztereotípiák mondatják el az emberekkel. Ha egy joghallgató elmagyarázza neki, hogy ez nem igaz, lettek már jogászok állami gondozott gyermekekből, esetleg segít neki abban, hogy a lehetőségeiről tájékoztatja. Ezzel valóban segíthet abban, hogy egy árva gyermek hasznos tagja legyen a társadalomnak.
A súlyos beteg és fogyatékos gyerekek helyzete kicsit más, de sok szempontból hasonló. Ők is társadalomból kirekesztett réteg, akikről sokan egyszerűen nem vesznek tudomást. Pedig a gyerekkórházakban lévő gyerekek nagyon magányosak, minden ember jelenléte, segítsége egyfajta pozitív impulzus számukra, ami az önbizalmukat, jókedvüket növeli. Ugyanez igaz a fogyatékos gyerekekre, akik minden emberben látnak egyfajta mintát, egyfajta példát. Nagyon sokat segít a fejlődésükben más emberek jelenléte.

Mindezek miatt mindenkit nagyon tisztelünk, aki vállalta, hogy ezeken a helyeken, ahol az élet nem leányálom, vállalta az önkéntes munkát, de főleg Gabit, aki e mellett óriási szervezési és más feladatokat vett a hátára, és nem omlott össze a súlyuk alatt.

Gabi, és mi magunk is azon a véleményen vagyunk hogy az emberi segítőkészség, az önzetlenség, és az hogy környezetünkben minél több segítséget nyújtsunk embertársainknak segíthet, hogy apránként egy jobb világot teremtsünk, hiszen képzeljük csak el, hogyha mindenki így gondolkozna?! Pontosan ezért választottuk Gabit, aki példás magatartásával,hihetetlen energiával, és önzetlenséggel végzi munkáit minden más teendője mellett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.