Amikor először megláttam az O:DA verseny kiírását, nagyon örültem, hogy önkéntes munka végzésére is van lehetősége a csapatomnak a pontok megszerzése érdekében. Mielőtt elkezdtem volna dolgozni, két és fél éven keresztül voltam önkéntes, így ha valaki, én tényleg tisztában vagyok azzal, mi is az az önkéntesség és örültem, hogy ebből a diákjaim is kapnak valamennyit. Aztán kicsit elszomorodtam. Titkon reménykedtem abban, hogy az őszi szünet miatti határidő-hosszabbítás erre a fordulóra fog kiterjedni és akkor egy nagyobb kaliberű önkéntes programot csinálhatunk meg a csapatommal. Azonban csak két hetünk volt, amiből ráadásul a csapatunk kétharmada 5 napot Erdélyben tölt egy vitaversenyen holnaptól, ami igencsak megnehezíti a szervezést. Emiatt kénytelen-kelletlen a másik feladatot választottuk, noha, az a véleményem, a két feladat minőségében, a rá fordított idő arányában és az általa teremtett értékben össze sem hasonlítható egymással (ennek kapcsán majd észrevételt teszek a Mentortanácsnak és a szervezőknek is). Az önkéntes múltamra és az önkéntesség iránt való elkötelezettségemre tekintettel azonban úgy döntöttem, annak ellenére, hogy nem ezt a feladatot teljesítjük, mégis klaviatúrát ragadok, és megfogalmazom a gondolataimat az önkéntes tevékenységek kapcsán.

Mit is jelent tehát az önkéntesség? Egyfajta tevékenységet, munkavégzést egy közösség, más emberek javára. Fontos, hogy mindez ellenszolgáltatás nélkül történik, nem pénzért tevékenykedik az önkéntes, nem is baráti szívességből, hanem elkötelezettségből, azért mert dolgozni, segíteni akar. Természetesen, mivel az ember ilyenkor a saját szabadidejét áldozza fel valamilyen nemes cél érdekében, nincsenek vele szemben olyan szigorú, időbeli és minőségi elvárások, mint egy fizetett, 8 órában dolgozó munkavállalóval szemben, ugyanakkor az azért az önkéntesektől is elvárható, hogy ha szavukat adták, hogy bizonyos tevékenységet meghatározott időn keresztül végeznek, akkor azt lelkiismeretesen tegyék is meg. Mindazonáltal ők alapvetően segítséget nyújtanak, álláspontom szerint ezért így is kell hozzájuk viszonyulni.

2011 az Önkéntesség éve volt EU-ban, az egész év során törekedtek az Unió tagállamai önkéntes programok népszerűsítésére, amelynek oka teljesen világos. A fiatalok egyre kevesebb célt tűznek ki maguk elé, egyre nehezebben vehetők rá, hogy a tanuláson kívül más tevékenységet is végezzenek és egyre nehezebben lehet kirobbantani őket a technika, a számítógép világából. Pedig ezek az emberek fiatal, erős, tehetséges diákok, akik biztosan tudnának segítséget nyújtani. Segítségre márpedig sok helyen szüksége van: Gyermekotthonokban, idősek otthonában, építőmunkálatok, felújítási munkálatok során, szociális intézményekben, hajléktalan ellátásban, anyátlan vagy fogyatékos gyermekek ellátásában, rendezvények szervezésében, környezetünk megszépítésében, szemétszedésben stb., fel sem tudnám sorolni hány olyan cél van ma országos és nemzetközi szinten is, ami miatt érdemes dolgozni.

Arra a kérdésre, hogy a segítségre szoruló intézmények, személyek számára miért előnyös az önkéntes munka, nem szükséges részletesebben kitérnem, ez teljes mértékben belátható. Fontosabb kérdés azonban, hogy miért érdemes az önkéntesnek segíteni? Miért szánja rá az ember az amúgy is kevés szabadidejét arra, hogy mások javára végezzen munkát. A továbbiakban erre a kérdésre szeretnék válaszolni:

• Mert szeretne dolgozni. A 15-18 éves generációnak a szemében is vannak olyan célok, amelyeket támogatnak, amelyekről úgy ítélik meg, hogy meg kell valósulnia. Azt kell csupán belátni, hogy ezért nekik is lehet és érdemes küzdeni. Ha egy önkéntes program megfelelően van hirdetve, és meggyőző, akkor biztos vagyok benne, hogy sok fiatal felfigyel rá és hajlandó benne részt venni. Saját példámat felhozva (tudom, egy vita során nem szerencsés személyes példákkal élni, de jelen esetben, mivel senkivel nem vitatkozom, csak az álláspontomat fejtem ki, úgy érzem, tanulságos, ha megosztom saját élményeimet), az egyetemünkön meghirdetett önkéntes programokról keveset tudtam, valószínűleg észre sem vettem volna az eleve túlburjánzott oldalon a lehetőséget, de egy egyetemista társam, név szerint Harmat Gabriella, aki sokat tett az egyetemünkön futó önkénes programokért, beszélt nekem erről, és kicsit hatott is rám, hogy jelentkezzek. Ezt követően már a projectvezető, dr. Somfai Balázs csoportvezető úr munkája és elkötelezettsége is hatással volt rám (nomeg az is, hogy a kezdeti nehézségek ellenére nagyon megszerettem, amit csináltam), ennek lett eredménye egy két és fél és fél éves önkéntes tevékenység (persze csak heti egy alkalomma). Ez az út számos más diáknál is járható lenne szerintem. Ha megízlelik az önkéntességet, később már könnyebb lesz őket maradásra bírni. Az első lépést kell megtenni, a többi már sokkal könnyebb lesz.
• Szakmai tapasztalatszerzés: A legtöbb diáknak ebben a korban már kialakul egy életcélja, jövőbeli elképzelése. Ha az önkéntes tevékenysége kapcsolódik ehhez a célhoz, akkor nagyon korán tapasztalatot szerezhet a munka terén, ezáltal fontos ismereteket sajátíthat el, amit az egyetemen/főiskolán nem biztos, hogy megkap. Ezenkívül lehetőséget ad az elhatározás megerősítésére, vagy, nagyon korán érezhet rá arra, hogy amit célul kitűzött, az mégsem az ő világa. Ilyenkor még könnyen megváltoztathatja az ember a célkitűzéseit, az érettségi, és főleg diploma/szakma után ez már lényegesen nehezebb.
• Új ismeretek, tapasztalatok megszerzése: Előzőekben arról értekeztem, miért előnyös, ha valaki tervezett szakmáján belül folytat tevékenységet. De legalább ennyire, ha nem jobban, pártolom azt, amikor valaki felvállalja, hogy belevág az ismeretlenbe és egy olyan területen próbálja ki magát önkéntesként, amiről úgy gondolja, nem az ő saját világa, esetleg teljesen idegen számára. Ismét saját példámat tudom megemlíteni: Az én önkéntes munkám egy fogyatékosokkal foglalkozó intézményen belül volt a fogyatékos gyerekek gondozása, nevelése. Nem kell talán részleteznem, ez mennyire állt tőlem távol, hisz jogászként az ember más célokat tűz ki, ugyan végzek oktatási tevékenységet, de ezt iskolákban és a két közeg teljesen más, fogyatékos gyerekekkel ez előtt sosem foglalkoztam, a vér látványától meg kifejezetten rosszul vagyok (és erre azért lehetett számítani ott). Félve kezdtem meg a munkát, ami általában nem jelent semmi jót, de végül teljes fordulat lett a véve, nagyon megszerettem a helyet, a dolgozókat és a gyerekeket egyaránt (a részletekről nem írhatok, mert személyiségi és egyéb jogi akadályai vannak), és nem egy korábbi, a fejemben kialakult sztereotípiát döntött meg az ottani hosszú időszak. Egy percig sem bántam meg, hogy odakerültem. Amennyiben sikerül valakit egy, az elképzeléseitől távol eső önkéntes munka végzéséről meggyőzni, azzal sokkal több új ismeretet sajátít el, ráadásul új célok iránt lesz fogékony. Az viszont alapvető, hogy ilyen esetekben, még folyamatos önkéntes munkavégzés elképzelése mellett is lehetőséget kell adni a fiatalok számára a kihátrálásra, mert ha pl. 3 hónapra vagy fél évre belekényszerítjük egy olyan világba, amivel nem tud azonosulni, akkor a jövőre vonatkozóan mindenféle önkéntes tevékenységtől elveszik a kedvét, ez pedig semmiképpen sem lehet a kívánt cél.
• Új emberek megismerése, gondolok itt a többi önkéntesre, akikkel könnyű barátságot kötni, az adott területen dolgozókkal. Az emberi kapcsolatok mellett ez jelenthet egyfajta kapcsolati tőkét is, ha valaki jól dolgozik, a koordinátora, vagy a szervezet, aki mellette van, a jövőben segítséget nyújthat neki, ez pedig egy hosszú távon hasznos, kézzel fogható előny.

Mindezeket figyelembe véve csak annyit tudok mondani, minden tiszteletem azoké, akik vállalták, hogy két hét alatt megpróbálnak egy önkéntes programot megszervezni, vagy azon részt venni, és bátorítok mindenkit, aki a versenyen a másik feladatot választotta, vagy nem is nevezett erre a versenyre, csak olvassa ez a blogot, hogy érdeklődjön a környezetében fellelhető önkéntes lehetőségről és válasszon ki valamit, ami tetszik neki és kezdje el! Az érettségi előtt álló diákoknál külön előny még, hogy az időközben az érettségi előfeltételévé váló közösségi szolgálat teljesítését is megoldhatja így. A közösségi szolgálat bevezetésének én személy szerint örültem, mert az inaktívabb diákokat is belekényszeríti egy olyan munkavégzésbe, amelyből a jövőben előnye származhat (természetesen, ha olyan feladatot kell ellátnia, amivel valóban értéket teremt), azonban mégsem lehet vele elérni azt a célt, mint az önkéntes tevékenységgel, hiszen lelkiismeret nélkül elvégzett, gyakorlatilag „kötelező önkéntes” munkával egyik fél sem jár jól. Az önkéntesség nem jogi, hanem társadalmi kérdés. Meg kell mindenkinek értenie, hogy számos terület van, ahol szükség van a fiatalok erejére, lendületére, lelkesedésére, és ez a segítségnyújtás semmiképp sem egyoldalú vagy öncélú. Ennek tükrében csak annyit tudok mondani:

NÉHÁNY ÓRÁVAL KEVESEBB SZÁMÍTÓGÉP!

NÉHÁNY ÓRÁVAL TÖBB ÖNKÉNTESSÉG! 

ÉS MINDENKINEK JOBB LESZ!

Barátsággal:

                                                                  Szabó András, a Nomen Est Omen csapat mentora

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.